A világ kincseinek megismerése

2010 | Köznevelés, Szakképzés | hátrányos helyzet, művészet | Budapest | Modell Divatiskola - Török Anita

Címkék: Vizuális készségek, Személyes és társas készségek

14 évesen már biztos pályaelképzeléseid voltak? Könnyű volt számodra az iskolaválasztás?

Nem, sőt másképp is alakult a dolog, mint ahogyan elképzeltem, de utólag már egyáltalán nem bánom. A ruhák szeretetét, a varrást szinte a génjeimben hordozom, mivel édesanyám 15-20 éven keresztül, amíg az egészségi állapota engedte, varrónőként dolgozott, nagymamám szintén. Az ő ügyességüket, türelmüket csodálom, hozzájuk képest én sokkal inkább elméleti ember vagyok, de mindenképp nekik köszönhetek egy fontos irányt az életemben, hiszen végül az általános után a Modell Divatiskolába vettek fel, itt végeztem textilrajzoló és modelltervező szakon. Először kicsit csalódott voltam, és nagyon nehezen szoktam meg, hogy többnyire napi 8 órát töltünk az iskolában, de megszerettem, nagyon sokat kaptam ettől a helytől, a tanáraimtól.


Voltak-e olyan mérföldkövek, meghatározó élmények, amikre úgy emlékszel vissza, fontos változást hoztak, alakították a középiskolához való viszonyodat?

Nagyon sok izgalmas, érdekes tantárgyunk volt, a közismereti tárgyak mellett pedig szaktárgyakat is tanultunk. Én leginkább a művészeti órákat szerettem, mert a rajzolás engem pihentet. Tizenegyedikben a művészettörténet órákon végképp felébredt bennem a tudásvágy, a műalkotások iránti szeretet. Egyre erősebben érdeklődtem a téma iránt, ezért többször vettem részt műelemző versenyeken, egyre jobb eredményekkel, míg tavaly első helyezett lettem a Gondolattúra a Ludwig Múzeumban nevű kortárs műelemző versenyen. Ennek elérésében sokat segített a Comenius program is.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Comenius programmal?

Acsai Vera művészettörténet tanárnő ajánlotta a figyelmembe a 12. év februárjában. Akkor már régóta futott nálunk, de nekem ott volt a nyakamon az érettségi… A londoni utazás lehetősége viszont annyira vonzó volt, hogy kicsit a vizsgákra való készülést is háttérbe szorítva, jelentkeztem.

Pontosan milyen projekt volt ez, miről szólt?

A SEE Fashion Comenius projekt nevében a rövidítés a „fenntartható, környezettudatos, etikus” kifejezéseket takarja. Végig olyan ötletekben kellett gondolkodnia a résztvevőknek, amelyek eleget tesznek ezeknek az elvárásoknak. A közös munka során először témát kellett keresnünk. Az alapfeladat az volt, hogy természetes és organikus anyagokból készítsünk ruhákat, végül egy vászonanyagot választottunk, mintaként pedig a mákgubót és napraforgót. A díszítéseket is a természetesség jegyében terveztük meg, szalaghímzéssel, hagymahéjból nyert színezékre épülő batikolással és egy bőrműves mintával dolgoztunk. Mindent mi magunk csináltunk, a terveket, a kivitelezést egyaránt, nekem például a hímzés hobbimmá is vált ez idő alatt. Aztán eljött a várva várt pillanat: utaztunk!

Milyen tapasztalatokat szereztél a külföldi út során?

Az angol és a magyar résztvevőkön kívül Franciaországból és Németországból érkeztek csapatok, így az egész program egyik legfontosabb élménye a velük való együttműködés volt. Nagyszerű érzés volt megélni, hogy szinte családként dolgoztunk együtt, és hogy a csapatmunka tanulható. Másrészt nekem nagy álmom, célom a világ kincseinek megismerése. Szeretnék utazni, világot látni és a lehető legtöbb múzeumot megnézni, London pedig ebből a szempontból fantasztikus volt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon eljuthatok oda, és ennyi csodálatos műtárgyat láthatok élőben. Mi anyagi szempontból nem engedhetünk meg magunknak ilyen utazásokat. Édesanyám beteg, így dolgoznom kell. Azért takarékoskodom – nagyon sok mindent meg is vonok magamtól – hogy az álmaim valóra váljanak, így ezt az utat hatalmas ajándékként éltem meg.

Okozott valami problémát a projekt során?

Nagyon féltem a külföldiekkel való találkozástól, az első este azonban az ismerkedésről, az angoltudás előcsalásáról szólt, ami meglepően könnyen ment. Gördülékeny volt a kommunikáció, barátságok is születtek a programnak köszönhetően. Nagyon komoly, hónapokon át tartó előkészületek előzték meg a találkozót, sok energiát, időt áldoztunk a felkészülésre. Talán ez volt a legnehezebb az egészben: délutánonként, gyakran 4 óra után még bent maradni az iskolában. De megérte! Csodálatos érzés volt egy nemzetközi divatbemutatón viszontlátni az általunk tervezett, készített ruhákat. Nem számítottunk rá, hogy ennyire profi lesz az egész, valódi kifutón vonultak a modellek, végignézhettük az összes ország kreációit. Tényleg bámulatos pillanatok voltak ezek, hatalmas élményt jelentett.

Mit profitáltál abból, hogy részt vettél a Comenius programban?

Mindannak láttán, amit ott tapasztaltam, még inkább kedvet kaptam a tanuláshoz. Az iskola nagyon modern, felszereltségében, szemléletében egyaránt 21. századi. Tervezőteremtől a kiállítótérig minden biztosítva van a diákok számára, a különböző szakokon tanulók pedig együtt dolgoznak, így közösen gondolkodva, egymást inspirálva nagyon kreatív dolgok születnek. Az idei vizsgamunkám elkészítése is könnyebben ment a tavalyi projektből tanulván, miután ott elsajátíthattam a tervezéstől a kivitelezésig tartó munkafázisok teljes ívét, amit azelőtt inkább csak elméletből ismerhettem.

Lehetőség és inspiráció

„Fontosnak tartjuk megmutatni, hogy hátrányos helyzetből indulva is meg lehet mindezt élni” – mondja Benczik Judit, a projekt koordinátora. „Több olyan diákunk van, akinek az iskola mellett dolgoznia is kell. Az egyik csapattag például remekül beszél angolul, rendkívüli módon érdeklődik a stílus és a tervezés iránt, de a Comenius projektünk nélkül nem juthatott volna ki Londonba. Az ott látott legfrissebb stílusjegyek akkora hatással voltak rá, hogy azóta kinti iskolára gyűjt, mert Londonban szeretne tanulni. Anita pedig a művészettörténet terén számít igazi tehetségnek, kiemelten jó képességű, nagyszerű a látásmódja. Számára is óriási lehetőség és inspiráció volt a továbbtanuláshoz, hogy kijuthatott az Egyesült Királyságba, ahol szaktanár segítségével tudta megnézni a National Gallery gyűjteményében található festményeket eredetiben. Önerőből nem lett volna lehetősége kiutazni, pedig hatalmas lendületet adott neki ez az út az egyetemi felvételijéhez.”

Az interjút készítette: Pocsuvalszki Aliz